Történelmi viszatekintés
Kalotaszentkirály Kalotaszeg délnyugati szegletében található, a néprajzi tájegység mintegy végváraként. A falu jelentős múltra tekint vissza, honfoglaláskor a 108 nemzetség közül a Kalota nemzetség telepedett le itt. Ebből a nemzetségből ágaztak ki a későbbiek folyamán a Kemény, Gyerőfi, Mikola, Kabos, Valkai, Vitéz, Veres és más ősi családok. A Szentkirály nevet István király szentté avatása (1083) után vette fel, a Kalota előnevet pedig a falut kettészelő patakról kapta. A Szent Istvánról elnevezett települések a Szentkirály nevet I. László szentté avatásáig, 1192-ig kapták, azután már a szent királyok konkrét nevéről nevezték el a helységeket. A Zentelke ószláv eredetű szó, mely földi erődítményt, földvárat jelent.
Első okiratos említése 1288-ból származik, amikor Kun László király a gyerőmonostori Mikola családnak adományozza a már társegyházként szereplő Kalotaszentkirály-Zentelkét. 1337-ben Pál nevű papja 2 garas pápai tizedet fizetett, az ezt igazoló dokumentumban villa de Senkral-ként említik a falut. 1523-ban a kolozsmonostori konvent egy íródeákja már Kalothaszenthkyral formában írja le a település nevét. A 13-14. századokban a váradi püspökség kalotai főesperességéhez tartoznak, közös egyházközséget képeznek, és egy templomot használnak. A 15. századtól a Bánffyak tulajdonát képezik, 1538 után a lakosság áttér a református hitre.
Településünk történelme során nagyon sokszor háborús támadások áldozatává vált. Amennyire a Budát a Királyhágón át Kolozsvárral összekötő főút közelsége békeidőben áldásos hatást gyakorolt a kereskedelemre, ugyanannyira jelentett hátrányt a háborús időkben. 1241-ben, az első tatárjárás idején felperzselték a települést. A néphit szerint a régi falu a maitól kb. 4 km-re, a Kápolna nevű domb lábainál feküdt, a kápolna pedig éppen ezen a dombon állott. A mai helyére a falu a tatárjárás után költözött. 1660-ban II. Rákóczi György erdélyi fejedelem seregét a budai pasa Gyalu mellett legyőzi, és az őt üldöző török-tatár csapatok pusztítanak ezen a vidéken, amelynek a falu is áldozatul esik. 1848 novemberében újfent pusztítás áldozatává válik a falu, amely mind a templom, mind annak irattárának leégésével járt.
A világháborúk forgatagában a terület többször országhatárt cserélt. Az 1950-es években admisztrációs nyomás és egyházellenes diszkrimináció jellemezte az állami politikát. Az 1960-as években a kis paraszgazdaságok helyét a kollektív gazdaság foglalta el. Közigazgatásilag 1966-tól egyesítik Kalotaszentkirályt és Zentelkét. 1989 után a kollektív gazdaságot megszüntették, két évvel később a lakosság visszakapta az elkobzott földeket.
A lakosság jelenlegi látszáma 1150, melynek 90%-a magyar, a többi román. A román lakosság görögkeleti (ortodox) vallású, a magyar ajkúak többsége református. Fő foglalkozás a mezőgazdaság, de a környéken jól ismertek a falu mesteremberei: kőművesek, ácsok asztalosok, szobafestők, kőfaragók, stb. Sokan falusi vendégfogadással foglalkoznak, ez világszerte vonzó turisztikai célponttá teszi a falut.
Kalotaszentkirály nemcsak múltjára büszke, hanem jelenére is: élő hagyományai, gondozott faluképe és folyamatosan fejlődő szolgáltatásai élményt kínálnak az idelátogatók számára.
