Népviselet
Kalotaszeg “Kolozs megyének az a területe, amely a Kolozsvár–Nagyvárad vasútvonal, illetve országút közepén és két oldala mentén Kolozsvártól egészen Csucsáig terül el, és amelyet délen a Gyalui havasok északi, nyugaton a Vlegyásza (Vigyázó) havas és a Meszes hegylánc keleti lába foglalnak be” írta egykor Kós Károly. A Bánffyhunyad környékén és Nagyvárad-Kolozsvár vasútvonaltól délre elterülő részt, az Erdélyi Szigethegység lábainál, Felszegnek, az attól északra eső részt pedig Alszegnek nevezik, az Almás-patak mentén, a Kolozsvárhoz közel eső részt, pedig Nádasmentének vagy Cifra Kalotaszegnek nevezik. Kalotaszeghez tartozik még a Kapus vidéke és az úgynevezett Átmeneti vidék.
Népviseletünket egyfelől a színgazdagság, másfelől az egyszerűség és letisztultság jellemzi: ez olyan sajátos jelleget kölcsönöz neki, ami megkülönbözteti Kalotaszeg más falvainak viseletétől. A becses kellékek azonban nem a hétköznapok tartozékai, az ünnepnapok meghittségét fokozzák, a falusi élet jeles eseményei teszik még magasztosabbá.
Már a kislányoknak megvan a maguk viselete: a piros szedett szoknya, a fehér kötő, kicsi vállfűs ing, váll és nem utolsósorban a szőrkendő. A konfirmálás egyfajta nagykorúsítási ünnep, az esemény után már az egyház teljes jogú tagjaivá válnak a hitükről bizonyságot tett fiatalok. Erre az ünnepre a lányok zöld szőrszoknyát és rózsaszín kötéses kötőt öltenek a vállfűs inghez és a vállhoz. A selyembojtot és a csizmát is akkor veszik fel először. A jeles alkalomhoz mindenképpen fehér földjű szőrkendő illik, holdas vagy laptás.
A lány legfőbb éke a gyöngyös párta, viselésére csak a konfirmálás után válik érdemessé. A pártát hátulról pántlikák díszitik, a belül lévők szélesebbek, piros vagy fehér alapúak és derékig érnek, míg a kívül esők keskenyebbek, fekete alapúak is lehetnek, s jóval hosszabbak az előbbieknél.
A másik gyöngyös kellék a selyembojt, amely hátul ékesíti a lány öltözékét. Megnevezése arra utal, hogy selyemszálból készült nagyobb bojtszerűségben végződik. Két szárán kosarakba felfűzött gyöngyök zsúfolódnak. A selyembojthoz pántlika is társul, ez rendszerint piros, gyászöltözet esetében fekete. Leüléskor vagy fényképkészítéskor a lánynak előre kell vennie és ölébe fektetnie a selyembojtot.
A vállfűs inget kékített gyolcsból varrják, kézelője, vállfűje, és gallérja piros, illetve fekete. A kézelőt és a gallért két-két piros, illetve fekete bojt díszíti. A vállfűs ing parasztinggel is helyettesíthető, ez abban különbözik az előbbitől, hogy nincs vállfűje. Az ingre jön a bordó vagy piros bársonyból készült váll, amelyre fekete selyemből varrnak díszítéseket. A vállhoz tartozik a piros vállszalag, mely ráborul a vállfűre.
Az előpántlika abban különbözik a más falvakban divatostól, hogy keskenyebb, s a nyakba akasztott gyögysoron függ. Rendszerint piros, de fekete vállfűs inghez kék vagy fekete alapú.
A pártához legtöbbször zöld szőrszoknyát párosítanak, melyet a felső részen félarasznyi ívben apró fekete díszítőelemek cifráznak. E motívumok pókokra emlékeztetnek, innen ered a fekete pókos szoknya elnevezés, amelyhez rózsaszín kötő való, a kötő jellegzetes díszítőelemei a kötés és a darázsolás. Az előbbi függőlegesen húzódik kétoldalt, az utóbbi vízszintesen varrt a párkány alatt. Másik kötőfajta a pántlikás kötő, ez lehet piros, illetve fekete, aszerint, hogy milyen színű pántlikák vannak varrva a kötő szélére, aljára és az alsó sarkaira.
A pártás lányok ezen kívül ún. gyolcsfersinget, fehér, illeve kékített szoknyát is viselhettek, amely szintén rózsaszín kötőt igényelt. A térden alul érő szoknya alá két vagy három alsószoknya szükséges, a felső tiszta fehér és csipkés.
A magas sarkú, kemény szárú fekete csizmát eredetileg piros, manapság inkább fekete zsiráf teszi méltóságteljessé. Nagyanyáink idejében külön volt viselő és ünneplő csizma, s míg az elsőt bőrcsizmának, az utóbbit bokszcsizmának nevezték. A lány jobb karján rojtos kézbe való kendő ékeskedik. Cifra öltözethez fehér vagy zöld alapú talál, míg gyászoshoz fekete alapú inas mintás.
A női viselet színe egyre sötétebb lesz, ahogy a korban haladnak előre. A színes, piros, rózsaszín ruhadarabokat lassan felváltja a kék és zöld sötétebb árnyalatai, az idős nők már nagyrészt feketében járnak.
A női öltözet másik jellegzetes ruhadarabja a muszuj vagy bagazia. Azt tartják, hogy addig terjed Kalotaszeg, ameddig a muszuj ér. Ez a szoknyaféle bő, ráncos, aljának belső részén posztóval vagy bársonnyal van bélelve, elöl nyitott és kétoldalt felhajtva, az övbe szúrva vagy derékon kötő segítségével rögzítve viselik.
A kisfiúk öltözéke: bűgatya, az ehhez járó piros vagy kék surc, lobogós ing, a vállon átkötött rojtos kendő és az árvalanyhajas zöld kalap. A legények öltözete egyszerűbb, de ugyanolyan ünnepélyes. A konfirmálás után már felnőttként öltözhetnek: aki bujkában akar díszelegni, csizmát, priccses nadrágot, fehér inget és bujkát vesz magára, fejére pedig zöld kalapot nyom. A zöld kalapot árvalányhaj és gyöngyös bokréta díszíti. Aki viszont szűrösen kíván öltözni, az imént tárgyalt darabokra fehér posztóból készült és feketével kivarrt szűrt ölt. A ruhadarab fontos társadalmi szerepet töltött be, mert viselete rangot jelentett. A legény addig nem is házasodhatott, amíg cifraszűrt nem szerzett az esküvőre. A leánykérőnél, ha a véletlenül, illetve szándékosan ottfelejtett szűrét korán reggel kitették a ház ereszaljára, akkor nem volt keresnivalója ott tovább. Ha pedig nem tették, azt jelentette, szívesen látják, és szót ejthetnek a házasságról.
