Velez Zoltán
Velez Zoltán (Mór, 1952. február 6. –) magyar agrármérnök. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen szerzett oklevelet 1976-ban, majd PhD-t Moszkvában (GAU). Pályafutása során, többek között, volt a Széchenyi István Egyetem Mezőgazdasági és Élelmiszertudományi Kar címzetes egyetemi docense, Medgyessy Péter miniszterelnök tanácsadója, a Szent István Egyetem Gazdasági Tanácsának elnöke, az ÁPV Zrt. Felügyelőbizottságának tagja, a Bábolna Rt. elnöke, valamint a Szabad Sajtó Alapítvány kuratóriumi tagja, magánvállakozó.
Érdeklődése Erdély iránt több évtizedre nyúlik vissza: 1972-től járta rendszeresen Erdélyt, Kalotaszeget. Évente két-három hetet töltött gyűjtéssel – varrottast, szőtteseket, cserépedényeket, könyveket keresett. Ily módon közelről látta, megélte a helyiek problémáit.
Velez Zoltán magánvagyonából folyamatosan támogatta iskolánkat és közösségünket a kétezres évek elején. Hozzájárulásának köszönhetően sikerült kiadni a település monográfiáját, leaszfaltozni az iskola kézilabda- és kosárlabdapályáját, valamint az iskola felé vezető utat, továbbá finanszírozni az új iskolai étkezde projektjét, ezért 2003. szeptember 20-án az iskola tiszteletbeli öregdiákja oklevelet kapott. Erről így nyilatkozott: Mindenkinek van társadalmi felelőssége: annak is, akinek van pénze, annak is, akinek nincs. És ez nem feltétlenül jótékonykodás, hanem az a lényege, hogy vannak bizonyos célok, amelyeket a társadalomnak és az egyénnek meg kell fogalmaznia.
Kántor Lajos
Kántor Lajos (Kolozsvár, 1937. augusztus 7. – Kolozsvár, 2017. július 22.) Széchenyi-díjas magyar irodalomtörténész, filológus, kritikus, szerkesztő, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja volt.
A neves erdélyi magyar értelmiségi, akinek neve egybeforrt a kincses várossal, a Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát (1959), majd a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen doktorátust (1979).
1959-től kezdve a Korunk folyóirat irodalmi szerkesztője, 1963-tól a művészeti rovat vezetője is; a Korunk Galéria irányítója. Kritikáit, irodalmi publicisztikáját az Utunk, az Igaz Szó, A Hét, a România Literară, a Gazeta Literară, a Steaua közölte, tanulmányai számos erdélyi, anyaországi, ugyanakkor csehszlovákiai és jugoszláviai lapokban szerepeltek. 1989 után a Korunk főszerkesztői teendőit látta el, 1993-ban megválasztották a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) elnökének, haláláig irányította a Kolozsvár Társaságot. 2013-ban a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választották.
Kalotaszentkirály község 2003 szeptemberében díszpolgári címet adományozott Kántor Lajosnak. A szerző több szállal is kötődött a településhez: a több mint százéves zentelki malom – amelynek tulajdonosa volt – évtizedeken át irodalmi és művészeti központként működött. Írók, művészek, filmes stábok fordultak meg falai között, különleges alkotói légkört teremtve. Kántor Lajos Barátom a malomban – Négykezes Csiki Lászlóval című kötetében örökítette meg Kalotaszentkirályhoz kötődő emlékeit.
Pomogáts Béla
(Budapest, 1934. október 22. – 2023. május 1.)
Széchenyi-díjas magyar kritikus, tanár, irodalomtörténész, az irodalomtudományok doktora volt.
1965-tól a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének munkatársa, a 20. századi osztály vezetője, később igazgató-helyettese volt. Tagja volta Magyar–Román Történész Vegyesbizottságnak és a Doktori Tanács irodalomtudományi szakbizottságának. A Literatúra folyóirat főszerkesztője, a Vigília, a Nyelvünk és Kultúránk, a Kisebbségkutatás és a Magyar Nemzet szerkesztőbizottságának tagja volt hosszú ideig. 1995–2001 között az Írószövetség elnöke, 2002–2007 között az Illyés Közalapítvány elnöke, majd 2002–2013 között az Illyés Gyula Archívum és Műhely tudományos vezetője volt.
Pomogáts Béla az erdélyi magyar irodalom elkötelezettje volt. Könyveiben, tanulmányaiban, esszéiben, előadásaiban több évtizeden át foglalkozott az erdélyi magyar irodalom történetével, elméletével, erdélyi magyar írók munkáival és sorsproblémáival, mindezt tette oly módon és azzal a meggyőződéssel, hogy az erdélyi magyar irodalom a magyar nemzeti irodalom szerves része.
Pomogáts Béla – az Illyés Közalapívány elnökeként- 2003. szeptember 25-én vette át Kalotaszentkirály díszpolgári címét, elismervén ezzel közösségünkért vállalt erőfeszítéseit. Ugyancsak ekkor vette fel a helyi iskola hivatalosan is az Ady Endre Iskola nevet.
Török János
becenevén Indián Joe, (sz. Bánffyhunyad, 1963. április 20.) a hazai hegymászás és hegyi sportok kiemelkedő alakja, 2005-ben nyerte el Kalotaszentkirály díszpolgári címét. Több mint négy évtizedes sportpályafutása alatt meghatározó szerepet vállalt számos hegyi sportág: a sportmászás, a síalpinizmus és a hegyi kerékpározás hazai meghonosításában és elterjesztésében.
1985-ben ismerkedett meg a sziklamászással Körösréven, majd az ország számos ikonikus sziklafalán mászott, sportutak kiépítését kezdeményezve ezeken a helyszíneken.
1999-től kezdve több magashegyi csúcsot hódított meg az Alpokban, többek között a Dufourspitzét, a Matterhornt, a Grossglocknert, az Eiger északi falát, valamint a Jungfrau és a Mönch csúcsát. 2004-ben egy nepáli expedíción egyike volt azoknak, akik először megmászták a 6100 méteres Riffil csúcsot, 2006-ban Pakisztánban pedig 7200 méterig jutott a Nanga Parbat csúcsán. Említést érdemel még 2009-ből a Grandes Jorasses hegység Voie Maïka és Walker Point falainak megmászása.
2011-ben Török Zsolttal együtt részt vett a Nagy Falak maratonján, amely során másfél hónap alatt 13 legendás falat másztak meg, összesen 13 000 méter szintkülönbséget teljesítve.
A 2000-es években a TVR2-vel együttműködve vett részt két, a síalpinizmust, valamint három, a sziklamászás világát bemutató film elkészítésében, a Natura și aventura című műsor részeként.
Síalpinizmusban többszörös országos bajnok és Balkán-bajnoki dobogós (csapat második hely 1998-ban), valamint 50+ kategóriában is többszörös aranyérmes (2016 és 2017). Az egyik leghíresebb magashegyi síalpinista verseny, a Trofeo Mezzalama 3. helyezettje 2019-ben.
Mountain bike-ban három évtizeden át versenyzett nagy sikerrel, legutóbb a Transilvania Bike Track első helyét szerezte meg, 2024-ben és 2025-ben is.
Foglalkozása szerint a kolozs megyei hegyimentő csapat tagja, életművét 2021-ben a Transilvania Mountain Festivalon életműdíjjal ismerték el.
Lakatos András
Kalotaszentkirály legendás iskolaigazgatója, aki áldozatos munkájával, odaadásával, kitartásával -gyakran ellenséges politikai környezetben- megalapozta mindazt, amire ma az Ady Endre Iskola és a hozzá kapcsolódó szórványközpont épül.
Lakatos András, a kalotaszentkirály–zentelkei iskola egykori igazgatója olyan beruházásokat és fejlesztéseket valósított meg, amelyek új alapokra helyezték az anyanyelvű oktatás logisztikai feltételeit: ő kezdeményezte és valósította meg a bentlakás újraindítását és az iskolabusz beszerzését.
Tanári pályáját 1977-ben kezdte Máramarosszigeten, fizika-kémia szakos tanárként. A kommunista diktatatúra utolsó és egyben legsötétebb évtizedében, 1981 őszén került Kalotaszentkirályra. 1990 januárjában, a kalotaszentkirályi iskola közössége igazgatónak választotta, 36 évesen így ő lett a megye legfiatalabb igazgatója.
Világosan felismerte, hogy az anyanyelvű oktatás megerősödéséhez és hosszú távú fennmaradásához olyan iskolaközpontokra van szükség, amelyek bentlakással, konyhával, étkezdével és iskolabusszal működnek. Ennek szellemében az 1990/1991-es tanév kezdetén sikerült beindítani a kollégiumot, kizárólag önerőből, az iskola közösségének példaértékű összefogásával. Újabb mérföldkő volt, amikor 1993 tavaszán magyarországi és angliai adományokból megvásárolták az iskola első buszát. Ez a fejlesztés döntő szerepet játszott abban, hogy a környékbeli és a távolabbi falvak gyermekei számára is biztosítottá váljon az anyanyelvű oktatáshoz való hozzáférés, az általa megkezdett munka nyomán fejlődött az intézmény fokozatosan szórvány-iskolaközponttá.
Vákár István Valentin
Vákár István (Kolozsvár, 1973. március 16. –) erdélyi magyar politikus, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke.
Az önkormányzat 2014. decemberi önkormányzati ülésén, a 65. számú határozat alapján adományozta Kalotaszentkirály Község tiszteletbeli polgára címet Vákár Istvánnak. Ezzel köszöntük meg a hosszú évek óta tartó rendíthetetlen támogatását, elhivatottságát és sokrétű támogatását. Munkássága maradandó értéket teremtett községünkben: hozzájárult hagyományaink ápolásához, kulturális örökségünk erősítéséhez és közösségünk fejlődéséhez. Az ünnepi alkalom keretében Vákár István úr megköszönte a különleges kitüntetést, és ígéretet tett a további együttműködésre.
Vákár 1997-ben végzett a Kolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem Kertészmérnöki Karán, ugyanitt szerzett agrártudományi doktori címet 2006-ban.
1992 óta RMDSZ-tag. 2005–2006-ban a Kolozs megyei Mezőgazdasági Igazgatóság aligazgatója, 2006–2012 között a Vidékfejlesztési és Halászati Kifizető Ügynökség Kolozs megyei igazgatója, majd aligazgatója. 2008-tól megyei tanácsos, frakcióvezető, majd 2012-től a Kolozs Megyei Tanács alelnöke, 2014–2015-ben egy éven keresztül elnöki jogkörrel bíró alelnök.
Németh Ildikó
Németh Ildikó a Kallós Zoltán alapítvány gazdasági vezetője. Szép Gyulával közösen a Kalotaszentkirályi Népzene- és Néptánctábor alapítója. Kalotaszentkirály önkormányzata 2015 augusztusában díszpolgári címmel ismerte el kettejük évtizedes munkáját. Az ünnepélyes oklevélátadásra a tábor zárógáláján került sor, ahol a kitüntetettek megerősítették elköteleződésüket a további szervezőmunka mellett, és ígéretet tettek arra, hogy továbbra is közösségünk javát szolgálják.
Szenvedélye Kalotaszeg és a néptánc: 35 éve szervezi a táborokat és 37 éve járja és kutatja Kalotaszeget. Kezdetben a tánc iránti érdeklődése vezette Kallós Zoltán társaságába, így elkísérte gyűjtéseire is. Több, mint 10 éven keresztül tanított gyerek és felnőtt táncházban Kolozsváron, férjével, Németh Attilával közösen. 1996-ban EMKE-díjjal jutalmazták munkásságát.
Németh Ildikó 1964. június 19-én született Kolozsváron. Egyetemi tanulmányait a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Közigazgatási karán szerezte, jelenleg a a Kallós Zoltán alapítvány pályázati és adminisztrációs tevékenységeiért felel, gazdasági igazgatóként.
Szép Gyula
Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója, zeneművész és közéleti személyiség. Németh Ildikóval közösen 1990-ben álmodták és rendezték meg azt a népzene- és néptánctábort, amely később nemzetközi hírnévre tett szert, és jelentős mértékben hozzájárult a faluturizmus fejlődéséhez, valamint közösségünk kulturális felemelkedéséhez.
Kalotaszentkirály önkormányzata 2015 augusztusában díszpolgári címmel ismerte el Szép Gyula és Németh Ildikó évtizedes munkáját. Az ünnepélyes oklevélátadásra az adott évi tánctábor zárógáláján került sor, ahol a kitüntetettek megerősítették elköteleződésüket a tábor további szervezése mellett, és ígéretet tettek arra, hogy továbbra is közösségünk javát szolgálják.
Szép Gyula 1975-ben végezte el a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia zenepedagógia szakát. 1988-tól a Kolozsvári Állami Magyar Opera titkára, 2000-től aligazgatója, majd 2010-től igazgatója. Közben 1990-től a Kolozs Megyei Művelődési Felügyelőség tanácsosa, majd az RMDSZ művelődési és egyházügyi ügyvezető alelnöke. Operaigazgatóként támogatta Erkel Ferenc valamennyi színpadi művének színrevitelét a kolozsvári operában, világviszonylatban elsőként. Mintegy húsz kortárs magyar zeneszerző operája került színpadra ugyancsak Szép Gyula tevékenységének köszönhetően. Megszervezte a Kodály Zoltán-emléknapokat (1982. december 5–16.) Kodály születésének 100. évfordulója alkalmából. Egyik alapítója 1978-ban Székelyudvarhelyen a Venyige Népzene és Néptáncegyüttesnek.
