Kalotadámos – történeti adatok
Kalotadámos kora Árpádkori kicsiny magyar falu Bánffyhunyad mellett. Zsindelyfedésű, kazettás református temploma Kalotaszeg egyik legszebb és legértékesebb egyházi műemléke.
Bár a település valószínűleg már az Árpád-kor legelejétől lakott, első írásos említése csak 1408-ból maradt fenn, villa Damus néven, amely személynévre alapuló elnevezés. Későbbi említései: 1473 (Damas), 1496 és 1508 (Damws).
Dámos a XI. századtól királyi birtok volt, a sebesvári uradalomhoz tartozott. A települést 1433-ban Luxemburgi Zsigmond király a Losonczi Bánffyaknak adományozta, a család ekkor vált Kalotaszeg egyik legfontosabb birtokosává. A Bánffy család a XIX. század közepéig birtokolta a falut. A XVI. század második felében Dámos lakosai a katolikus hitről a reformátusra tértek át.
A műemléktemplom leírása
A kalotadámosi református templom Kalotaszeg egyik jellegzetes műemléke, a falu közepén áll. Egyszerű kőkerítés veszi körül, két fából készült bejárattal. A nyugati kapu 1937-es, a toronysisak 1800-as, a kőkerítés 1866-os.
Az épületről nem maradtak fenn okleveles említések, ám a stílus alapján valószínűsíthető, hogy a templomhajó románkori (XIII. század), és szentélyét a XV. század folyamán gótikus stílusban, nagyobb méretben építették újjá. Ugyancsak stílusbeli jellemzők alapján feltételezhető, hogy a torony is középkori. A hajó reneszánsz nyugati bejárata a XVI. század második felében, vagy a következő század elején keletkezhetett.
A református templom festett berendezése több fázisban készült az 1700-as évek legeleje és 1830 között. A kőtorony 1701-ben épült a korábbi fatorony helyett. Ekkor készítette a segesvári Felvinci mester a szószéket és a kazettás karzatot. Különleges festett kazettás mennyezetét és az úrasztalát Umling Lőrinc készítette. A toronysisak 1800-ban került a toronyra, a hajó portikusza 1803-as. A XIX. század második felében több változtatást hajtottak végre a templomon, ekkor épült a cinteremfal és kiszélesítették az ablakokat.
A torony jellegzetes kalotaszegi stílusú, négy fiatoronnyal. Két harangja van, az 1872-es évszámú a kolozsvári Andrásofszky-műhelyben készült, a másik XX. századi.
A templomban gazdagon festett fa berendezést találunk. Ide tartozik a szószék, az úrasztala, a padok, a karzatok és a kazettás mennyezetek. A szószék a diadalívre támaszkodik, nyolcszögű lábát faragások és festett kazetták díszítik. A szószékkorona különleges, Felvinci mester 1702-es munkája. A segesvári származású Felvincinek csak a családnevét ismerjük, és Magyarvalkón, illetve Bánffyhunyadon maradtak fenn munkái. A koronát később Umling Lőrinc és fia, János javították (1746 és 1774).
A keleti karzat mellvédje nyolc kazettából áll. A középső szélesebb kazetta heraldikailag ihletett: két oroszlán tart egy babérkoszorút, közepén virággal. Az oldalsó kazettákon olaszkorsók és virágok láthatók. A nyugati karzat hat kazettából áll, az oldalsó kazetták és néhány mennyezeti darab Felvinci mester munkái, a középső négy kazetta Umling Lőrinc munkája. A karzat lépcsőjének mellvédje szintén három Umling által festett kazettából áll, a karzaton 1830-as zsoltármutató is található. Az úrasztala kör alakú, fűrészdíszes lábakkal, belsejében 1746-os dátummal.
A hajót 41 kazetta fedi, a középső sor egyik kazettáján olvasható a készítési feliratot: E’ Menyezet készittetett IS/TEN Dittsőségére, az Ek/klésia kőltségével 1774/-dik Esztendőben Szent/ Mihály Havában:/ Tiszt. Prédikátor JÁRAI/ GYÖRGY: Curátor MÁR/TON ANDRÁS: Egyhaz/fi MÁRTON MÁRTON/ szorgalmatosságok álta./ ISTENÉ a Ditsősség Ámen/ Készült Kolosvári Asz/talos Öreg Umling Lőrintz/ által. És Virágzodot ugyan/ Öreg Umling Lőrintz uram/nak Ifijabik Fija Aszt. Um: János/ által. A kazetták nagy része virág- vagy növénydíszes, ám igen sok tábla figuratív ábrázolást hordoz: gyümölcsfák, daru, vadászjelenet, kürtös sárkány, sas, pelikán, gólya stb. Ezek az ábrázolások a korszak emblémáiból vagy illusztrált kiadványaiból, esetleg falikárpitokból merítettek. A szentélyt 40 kazetta fedi, stílusuk hasonló a hajóéhoz.
Jákótelke Bánffyhunyadtól 8 km-re délre terül el, Kalotaszentkirályhoz tartozik. Nevét valószínűleg középkori birtokosától, a Jákó családtól kaphatta. 1393-as említése azonban így szól: Poss. regalis Jakotelke al(io)nom(ine) Horthlaka, ebből a középkori elnevezésből ered a falu román neve. A falu további említései: 1839-ben Horletsej, Horlotsel, 1873-ban Horlecsec, Jakotelke, 1920-ban Harlocia. 1850-ben a 108 fős településen 89 magyar élt. 1992-re 173 főre nőtt lakosságából 138 fő volt magyarok száma. Magyar lakossága a reformáció óta református.
Jákótelke református temploma a 15. században épült gótikus stílusban. A nyugati épületrészt 1685-ben átépítették, majd 1747-ben renoválták. A keleti részt 1804-ben építették újjá, tornya 1842-ből való.
A tatarozással a templom elveszítette eredeti kalotaszegi jellegét, mivel a felújított részekbe a szűkös anyagi lehetőségek miatt nem helyezhették már vissza a régi festett fakazettákat, melyeket Umling Lőrinc és fia készítettek 1786-ban. A torony újjáépítésénél a fazsindely helyett is az olcsóbb lemezborítást választották és elmaradtak a fiatornyok is, jellegtelenné téve az amúgy ősi épületet. A harang 1866-ban a kolozsvári Andrásovszky műhelyben készült.
Egyházaink élete
Lélekszám:
Damos: 155
Jákótelke: 107
Gyülekezeti alkalmaink:
Minden vasárnap délelőtt 10:30-tól Damoson, 12:00-től Jákótelkén tartunk istentiszteletet.
Novembertől Húsvétig bibliaórákat tartunk minden szerdán Jákótelkén, minden csütörtökön Damoson. Minden hónap utolsó hetében nőszövetségi bibliaórákat tartunk, ugyanezen időpontokban és mindkét gyülekezetben.
A gyerekek számára szeptembertől június végéig vallásórákat tartunk külön, mindkét gyülekezetben. A vallásórás időszakot vakációs bibliahéttel zárjuk.
Alkalomadtán konfirmációi előkészítőket tartunk, valamint lehetőség szerint ifjúsági bibliaórákat.
