Fejfafaragás: A fejfák máig jellegzetes sírjelei a kalotaszegi református temetőknek. Falunk református temetőjében is találni néhányat. A régi fejfák egyszerű, díszítés nélküli, vagy csak csekély díszítéssel készült fatönkök voltak. Később már faragással is díszítették, csillag-, tulipán-, rózsamotívumokat faragva egymás fölé (csillagfűzéres fejfa). Ma már a fejfák helyett többnyire sírköveket állítanak, ezért temetőinkben kevés fejfa található.
Kapufaragás: a kalotaszegi magyarságot jellemző díszítő kedv és képesség valósággal tobzódik a kiskapukon. A kiskapu (utcaajtó) embermagassághoz szabott. Két hatalmas gerendából a két ajtófélfa dúsan faragott vagy festett díszítéssel. Ezeken nyugszik aszemöldökfa, amelyre zsindellyel vagy cseréppel födött tetőfedelet raknak. A kapufélfákat tulipán, rózsa, vagy a napot, holdat, csillagokat ábrázoló motívumok díszítik. Az utcaajtó mellett, a kaputető alatt többnyire van egy kispad, amelyre nyári estéken vagy ünnepnapokon ki szokott ülni a család, hétköznapokon pedig a lányok, asszonyok varróhelye.
Háztetők díszítése: Régen a házak fából készültek, majd kőből, manapság pedig téglából épülnek. Tetőfedésre kezdetben szalmát majd zsindelyt (tetőfedésre pikkelyszerű elrendezésben használt hosszúkás falemez) használtak. Zsindelyt ma is faragnak, főleg a templomok tetőzetének felújítására. A zsindelyes háztetőket sajátosan díszítették. A homlokzati deszkaborításba szív-, félhold-, tulipán-, rózsamotívumokat, a tulajdonos nevét, bibliai vagy zsoltáridézeteket faragtak.
Fafaragás: A fa megmunkálásának legnagyobb ügyességet, tehetséget igénylő része a faragás, vagy ahogy Körösfőn nevezik, a hímzés. Sok ügyes kezű, fafaragással foglalkozó mester dolgozikMákóban, Körösfőn, Bánffyhunyadon. A fafaragás két változatát művelik: a mélyfaragást (jelenleg már ritka), melynek motívumai többnyire a varrottasokról és a fejfákról ellesett elemek, és a fafelület domborműszerű, mélyített megmunkálása jellemzi. A mélyfaragásról szinte teljesen áttértek a gyorsabban és könnyebben elkészíthetőhímzéses sekélyfaragásra (a sakkdobozok, titkos dobozok, faragott asztalok, székek, jegyládák stb.).
Bútorfestés: A kalotaszegi magyarságnak a színek harmóniájában lelt örömét fejezi ki a tisztaszoba berendezése és díszítése, mely sokféle képet, de mégis egy-egy tájegységrészre jellemző sajátosságokat mutat: Felszegen a bútorfestők világoskék vagyfehér alapra festik a piros, sárga, kék, zöld virág– (tulipán, rózsa) és levélmotívumokat. A nádasmenti mesterek (Vista, Inaktelke)fehér, sárga alapra festenek sokkal élénkebb színeket. Így annak ellenére, hogy közel azonos motívumokat és színeket használnak, más összhangot keltenek a felszegiekhez képest.
A hímzés a hímzett felület alapanyaga szerint lehet:vászonhímzés, szűcshímzés és szűrhímzés. Régen mindhármat gyakorolták vidékünkön, mára falunkban is a vászonhímzés őrződött meg.
A vászonhímzés: alapanyaga a vászon, ami régen kenderből, lenből készült. E növényeket termesztették, melyekből hosszas munkafolyamat eredményeként (áztatás, törés, tilolás, fésülés, fonás, szövés, mosás) állították elő házilag a vásznat. Ma már nagyon kevesen foglalkoznak vászonkészítéssel, ezért a fonókat fölváltották a varróházak. A kalotaszegi hímzés eredete több száz évre vezethető vissza. A kalotaszegi asszony sohasem hímez, hanem varr és munkájának eredménye a varrottas. A varrottasok fontos sajátossága, hogy a felhasznált fonal egyszínű (piros, fehér, kék és fekete). Az itteni hímzés varrástechnikája szerint három fő csoportba sorolható: keresztszemes, vagdalásos,írásos. Legrégebbi hímzésmód a vagdalásos, melynek mintái:rózsás, tulipános, csillagos, ágas, napraforgós, gombás, pávás, kakasos, rigós. A keresztszemes öltés alapöltése a keresztszem, mintái a: csengős, libaláb, kanyirgó, rózsás stb. Az írásos hímzés nevét onnan kapta, hogy a hímzés rajzait először írják, azaz előrajzolják, azután az írás szerint hímezik ki. Jellegzetes öltésmódjai a hurok- és a láncöltés. Minták: rózsa, tulipán (kardos), levél, szív, alma, lapickás, patkós, madaras, válfűs.Napjainkban a varrottasok tömegméretekben kerülnek gyártásra, eladásra, melynek következtében giccsessé vált a varrottasok egy része. Sem a hímzés, sem a fonal, sem a színek nem eredetiek ezeken a munkákon. Megjelentek a pántlikás futók és terítők, melyek rikító selyemmel készített pántlika ráhelyezésével készülnek, és nem tartoznak az eredeti kalotaszegi varrottasok közé.
