Kalotadámos kora Árpádkori kicsiny magyar falu Bánffyhunyad mellett, 206 lakosából 173 a magyar. 
Bár valószínűleg már az Árpádkor legelején létrejött a település, első írásos említése csak 1408-ból maradt fenn: villa Damus. Személynévi névadású. Zsindelyfedésű kazettás református temploma az egyik legszebb Kalotaszegen. A 13. században épült, a 14. században gótikus szentéllyel bővítették. A falu a 11. századtól királyi birtok volt, a 14. században Sebesvár tartozéka. Zsigmond király 1435-ben ajándékozta a Bánnfyaknak, akik egészen a földosztásig birtokosai voltak. A templom kőtornya 1701-ben épült a korábbi fatorony helyett. Ekkor készítette a segesvári Felvinci mester a szószéket és a kazettás karzatot. Különleges festett kazettás mennyezetét és az úrasztalát Umling Lőrinc készítette. Kedves kis falu, a kulcs a harangozónál a templomhoz közel. /
Történeti adatok
A Kalotaszentkirály községhez tartozó Kalotadámos falu Kolozs megyében, Bánffyhunyadtól nem messze található. Református templomáról nem őrződtek meg középkori okleveles adatok, azonban stilisztikai alapon okkal feltételezhető, hogy a templomhajó románkori (XIII. század), amelynek szentélye helyébe később, leginkább a XV. század folyamán nagyobb, gótikus szentélyt építettek. Ugyancsak stílusbeli jellemzők alapján feltételezhető, hogy a torony is középkori. A hajó reneszánsz nyugati bejárata a XVI. század második felében, vagy a következő század elején keletkezhetett.
A település a történeti forrásokban 1408-ban tűnik fel (villa Damus), későbbi említései: 1473 (Damas), 1496 és 1508 (Damws). A falu a sebesvári királyi uradalomhoz tartozott, melyet 1433-ban Luxemburgi Zsigmond (1387–1437) király a Losonczi Bánffy családnak adományozott, amely ezáltal a Kalotaszeg egyik legfontosabb birtokosává vált. A Bánffy család a XIX. század közepéig birtokolta a falut. A XVI. század második felében Dámos lakosai a katolikus hitről a reformátusra tértek át. A református templom festett berendezése több fázisban készült az 1700-as évek legeleje és 1830 között. A toronysisak 1800-ban került a toronyra, a hajó portikusza 1803-as. A XIX. század második felében több változtatást hajtottak végre a templomon, ekkor épült a cinteremfal és kiszélesítették az ablakokat.
A műemlék leírása
A kalotadámosi református templom a Kalotaszeg egyik legjellegzetesebb egyházi műemléke. A templom a falu közepén emelkedik, nem túl magas kőfal öleli körül, melynek két, nyugatról és keletről nyíló bejárata van. A bejáratok egyszerűek, fából készültek, a nyugati kapu 1937-es. E kapu mellé a cinteremfalba feliratos márvány emléktáblát helyeztek, melyből kiderül, hogy a torony – tulajdonképpen a toronysisak – 1800-ban készült, a kőkerítés pedig 1866-ban, 1636 ezüst húszas költséggel. A keleti kapu melletti emléktábla azok neveit sorolja fel, akik szerepet vállaltak a templomkerítés megépítésében.
A templom alaprajza egyszerű: a masszív nyugati torony viszonylag kis méretű, téglalap alaprajzú hajóhoz csatlakozik. A sokszöges záródású szentély szélessége és hossza azonos a hajóéval, ám magasabb annál, ami két lényeges építési fázist feltételez: a XIII. századi hajóhoz, valamikor a XV. század folyamán egy, a korábbinál nagyobb szentélyt csatlakoztattak. A szentély négy, vaskos támpilléréről hiányoznak a jellegzetes középkori esővetők, s mivel a délnyugati sarkot nem tartja támpillér, utólagos támasztéknak nézzük őket – e feltételezést falkutatás igazolhatja vagy cáfolhatja.A hajónak két bejárata van, egyik a toronyaljból, a másik dél felől, mely egyszerű, 1803-as feliratú fa portikusszal is rendelkezik. A templomfal tört kőből épült. A toronysisak jellegzetes kalotaszegi formákat mutat, a négyzetes alaprajzú, alsó részen levő fa tornác négy-négy árkáddal mindegyik oldalán. Maga a zsindelyes sisak magas, négy fiatoronnyal rendelkezik. E toronysisakok a Kalotaszegen a XIX. század elejéig készültek, a kalotadámosi valószínűleg az egyik legkésőbbi darab. A toronyban két harangot találunk, az 1872-es évszámú a kolozsvári Andrásofszki-műhelyben készült, a másik XX. századi. Szokatlan, hogy a szentély tetőzete magasabb a hajóénál, és néhány morfológiai jellemző alapján feltételezhető tetőszerkezetének középkori eredete. A templom homlokzatai egyszerűek, kő nyíláskeretek nélkül. Az épületet nemrég kívül-belül újravakolták, és úgy tűnik, hogy a régi vakolatot teljesen leverték, anélkül, hogy szakemberek tanulmányozhatták volna. A torony harangemeletének magas, keskeny ablakai inkább a középkort idézik, s elképzelhető, hogy a hajóval vagy a szentéllyel egyszerre készült. A hajó déli falán két különféle ablak nyílik. A bal oldali ablak téglalap alakú, viszonylag széles, megközelítőleg a középtengelyben áll. A keleti ablak valamivel magasabb és keskenyebb, jellegzetes középkorias rézsűvel rendelkezik, ám egyéb, biztosan középkori eredetre utaló jelet nem mutat. A szentélybe hat ablak nyílik, kettő délről és egy-egy a sokszöges záródás oldalairól. E nagyobb, félköríves ablakokat a XIX. század második felében nyitották. Hasonló ablak nyílik észak felől is. A hajó déli bejárata borított tokkal rendelkezik, az ajtószárnyat kifelé két kazetta díszíti. Az ajtót újabban olajfestékkel szürkére mázolták, ám a szakirodalomból tudjuk, hogy a külső kazettákat az Umling műhely XVIII. századi díszítőfestése borította.A boltozott toronyaljat déli és nyugati irányból egy-egy árkád nyitja, ám a terepviszonyok miatt a nyugati árkád csak ablakként érvényesül. A legértékesebb ajtókeret a hajó nyugati bejáratát övezi a toronyalj irányából. Az egyenes záródású, kőből faragott, reneszánsz stílusú keret gazdag profilja a szárkő alján befordul. A keret a XVI. század végén vagy a következő század elején készülhetett. A későbbi ajtószárnyat két kazetta díszíti. A legújabb „javítások” alkalmával az ajtót szürke olajfestékkel mázolták be, amelyen keresztül még jól látszik (az irodalomból is ismert) díszítőfestés, s a festés dátuma, 1746 is jól olvasható. A festett ajtó a Kolozsvár környékén tevékenykedő festő-asztalos, idősebb Umling Lőrinc műve. A templom belső terében kevés középkori emlék őrződött meg: a hajó és a szentély közötti félköríves diadalív és egy (látható) kőkeret nélküli tabernákulum-fülke. 1968-ban – a templom elektromos vezetékeinek elhelyezésekor – a hajóban és a szentélyben középkori falképek töredékeit találták. E töredékek teljes feltárására soha nem került sor. A legutóbbi munkálatok során úgy tűnik, hogy a belső vakolatokat is leverték, s ezek az emlékek megsemmisültek. A templom belsejében meglep a több, mint egy évszázadnyi idő alatt elkészült festett fa berendezés gazdagsága, mely a környék legjelentősebb mestereinek műhelyeiből került ki. A festett fa berendezési elemeknek egyik legteljesebb sora maradt fenn e templomban: ajtószárnyak, szószék a szószékkoronával, úrasztala, lépcsős karzatok, zsoltármutató, padok és mennyezetek kápráztatják el a belépőt. Sajnos több darabnak a festését a gyakori tisztításokkal lesúrolták vagy olajfestékkel mázolták be.
A fából épült szószék a diadalívre támaszkodik, formája a kőszószékeket próbálja felidézni. A vaskos, nyolcszögű szószéklábat profillécek tagolják és festett kazetták díszítik. A szószékkosárnak négy oldala van, melyek közül a nyugati oldal szélesebb a többinél. A keskeny oldalakat két-két kazetta díszíti, a nagyobbikat csupán egy. A napfény miatt a szószék festett dísze csaknem teljesen elfakult, csupán a terítők árnyékában maradt még hírmondó a sötétkék és vörös alapú virágos festésből. A nagyobbik kazettán építészeti keretbe foglalt tulipános korsó látszik. A szószéklépcső mellvédje is kazettás, melynek hosszú felirata azonban teljesen elkopott. Az archív fotókon még jól látható az 1746-os évszám és a mester neve, Umling Lőrinc. A szakemberek szerint azonban a szószéket Umling csupán javította és bővítette. A festett kazettás szószékek igen ritkák, egy másik, ugyancsak az Umling-műhelyből kikerült darab a Szilágy megyei Farnason található. A szószékkorona a maga nemében szintén különleges, egy fontos, de kevéssé ismert, Felvinci nevű mester 1702-es műve. A segesvári származású Felvincinek csak a családnevét ismerjük, és Magyarvalkón, illetve Bánffyhunyadon maradtak fenn munkái. Később a szószékkoronát kétszer javították, 1746-ban Umling Lőrinc, majd 1774-ben Umling Lőrinc és fia, János, amint azt a korona „mennyezete” sarkainak feliratai is mutatják (RENO 1746 és RENO 1774). E mennyezet közepét gyönyörű, Felvinci mester által festett virág díszíti. A korona felső részén levő aranyozott ornamentika nem tűnik eredetinek, ám a saját véréből fiait tápláló pelikán szobra még a Felvinci műve lehet.
A keleti és nyugati karzatok mellvédjeit ugyancsak festett kazetták díszítik. A keleti, faragott és festett oszlopokra támaszkodó karzat mellvédjét nyolc, különböző méretű kazetta alkotja. A középső, szélesebb kazetta heraldikai ihletésű kompozíciót mutat: két oroszlán által tartott babérkoszorú közepében egy virág nyílik. Az oldalsó kazettákat olaszkorsók és virágtövek díszítik. A karzat az Umling-műhely 1774-es műve, amelyen a fiatalabb fiú, János dolgozott. A karzatlépcső mellvédje is festett. A karzat alsó lécének virágos fríze idegen az Umlingok stílusától, egy ismeretlen mester illesztette fel 1813-ban, az orgona elhelyezésekor, amint felirata is mutatja. A szakirodalom szerint az orgona elhelyezésekor eltávolítottak néhány kazettát, melyek utólagosan a budapesti Néprajzi Múzeumba kerültek – az orgonát nemrég kissé hátrább költöztették, ám mégsem figyelhetőek meg hiányzó kazetták. A karzat zsoltármutatója ugyancsak egy többször javított Umling-munka, újabban ezt is olajfestékkel kenték le.
A nyugati karzatot négy festett és faragott oszlop tartja, hat kazettából álló mellvédje elegánsabb a keletinél. Az oldalsó kazetták (és néhány darab a karzat alatti mennyezetből) Felvinci mester munkái, melyeket Umling Lőrinc 1753-ban újra felhasznált. E darabok egy régebbi karzatból, esetleg mennyezetből származhatnak. A szélső kazetták centrális kompozíciójú növényi díszítést, a négy középső, Umling Lőrinc-féle tábla olaszkorsókat hordoznak, nyilván már más stílusban. Az alsó díszítőléc felirata jelzi a készítés idejét, a megrendelőket és az alkotó mestert. A lépcső mellvédje három, ugyancsak Umling Lőrinc által 1753-ban festett kazettából áll. A karzaton találunk egy 1830-as, festett fa zsoltármutatót is.
A templom padjait többször lemázolták olajfestékkel, az első padok festett kazettás előlapjának kivételével. Az egyik felirat szerint a padok festése is Umling Lőrinc 1753-as műve. 1774-ben az Umlingok kijavították a padokat, s magát a feliratot is felújították, ezért látható egy hasonló tartalmú felirat a felső szöveg alatt. Az analógiák alapján a padok oldallapjai is festettek lehettek, ami azonban nem látszik az olajfesték-rétegek alatt. 1813-ban a padokat is javították.
A kör asztallapú úrasztala kitűnő állapotban maradt fenn, az Umling-műhely egyik legismertebb és legtipikusabb alkotása. Az asztal fűrészdíszes lábai kereszteződnek, több javítás nyomait mutatják. Az asztallap kör kompozíciós festett mintával díszített, melynek belsejében az 1746-os dátum olvasható.
A hajó és a szentély kazettás mennyezeteit fogsorfrízes díszítőléc keretezi. A hajót 41 kazetta fedi, a középső sor egyik kazettája hordozza a készítési feliratot: E’ Menyezet készittetett IS/TEN Dittsőségére, az Ek/klésia kőltségével 1774/-dik Esztendőben Szent/ Mihály Havában:/ Tiszt. Prédikátor JÁRAI/ GYÖRGY: Curátor MÁR/TON ANDRÁS: Egyhaz/fi MÁRTON MÁRTON/ szorgalmatosságok álta./ ISTENÉ a Ditsősség Ámen/ Készült Kolosvári Asz/talos Öreg Umling Lőrintz/ által. És Virágzodot ugyan/ Öreg Umling Lőrintz uram/nak Ifijabik Fija Aszt. Um: János/ által. A kazetták nagy része virág- vagy növénydíszes, ám igen sok tábla figuratív ábrázolást hordoz: gyümölcsfák, daru, vadászjelenet, kürtös sárkány, sas, pelikán, gólya stb. Ezek az ábrázolások a korszak emblémáiból vagy illusztrált kiadványaiból, esetleg falikárpitokból merítettek. A szentélyt 40 kazetta fedi, stílusuk hasonló a hajóéhoz.
A templom építési ideje nem tudható. »Oltáron hától valló része Epült 1701. Evben.« A mennyezet és a fal egybeszögellésénél farkasfogú párkányzat van, mely román ízlésre vall; az Umling Lőrincz és János fia által festett mennyezet ékítményei pedig a német reneszánsz befolyása alatt állnak. Holló, koronás turul, párduc, strucc, gödény, amint fiókáit vérével táplálja, tulipán, rózsa, nimphea, bazsarózsa, szegfű és szőlőgerezd teszik ki az ékítmények nagy részét, mind olajba festve.” Írja Szentgyörgyi Lajos 1889-ben, de más forrásokból tudjuk, hogy a XIII. század végén épült, míg gótikus szentélye XIV. századi. Az 1701-es évszám azt az időpontot jelöli, amikor a templom fatornyát kőből épültre cserélték.
Jákótelke a középkori birtokosáról a Jákó családtól kaphatta nevét. 1393-as említése azonban így szól: 
“Poss. regalis Jakotelke al(io)nom(ine) Horthlaka”. Ebből a középkori elnevezésből ered a falu román elnevezése, ami a korai magyar-román együttélés egyik emléke. Elnevezései: 1839-ben Horletsej, Horlotsel, 1873-ban Horlecsec, Jakotelke, 1920-ban Harlocia.
A kalotaszegi Jákótelke református temploma a 15. században épült gótikus 
stílusban. A nyugati épületrészt 1685-ben átépítették, majd 1747-ben renoválták. A keleti részt 1804-ben építették újjá, tornya 1842-ből való.1850-ben a 108 fős településen 89 magyar élt. 1992-re 173 főre nőtt lakosságából 138 fő magyar. Magyar lakossága a reformáció óta református.
A tatarozással a templom elveszített eredeti kalotaszegi jellegét, mivel az új 
részekbe a szűkös anyagi lehetőségek miatt nem helyezhették már vissza a régi festett fakazettákat, melyeket Umling Lőrinc és fia festettek 1786-ban. A kolozsvári szász festő-asztalos munkáit sok-sok kalotaszegi falu templomában megtaláljuk. Egyediek az olasz reneszánszban gyökerező elemekből alkotott barokkos kompozícióik, melyekkel a templomok mennyezeteit, karzatait, padjait és szószékeit díszítették. Az 1770-es évektől többször Lőrinc és János nevű fiaival dolgozott együtt.
A torony újjáépítésénél a fazsindely helyett is az olcsóbb lemezborítást választották és elmaradtak a fiatornyok is, jellegtelenné téve az amúgy ősi épületet.
A harang 1866-ban a kolozsvári Andrásovszky műhelyében készült.
AZ EGYHÁZAINK ÉLETE
Lélekszám: Damos 179
Jákótelke 133
Ennél kevesebben vagyunk a falvakban, vannak elköltözöttek, városon élők, akik ide is fizetik az egyházfenntartói járulékot, ezért itt is számon tartjuk őket. Nagyon ritkán jönnek haza, csak nagy ünnepek alkalmával
Gyülekezeti alkalmak:
Téli időszakban így alakul egy gyülekezeti hetünk:
hétfő: fiatal házasok estje / házassággal kapcsolatos kérdéseket szoktunk megbeszélni, gyermeknevelési kérdések stb. (Velünk együtt, 4 pár szoktunk lenni.)
Szerda: nők estje / a tiszteletes asszony érdekes dolgokat szokott megbeszélni az asszonyokkal ezeken az estéken. Étkezés, gyógynövények, mitől értékes egy nő… Ezek az esték felváltva történnek, egyik héten Damoson (10-20), másik héten Jákótelkén (2-6)
Csütörtök: bibliaóra / most éppen a kátét gondoljuk át újra, felnőtt fejjel.
(a jelenlét itt is hasonló a szerdaihoz)
Péntek: vallásóra/ kátéóra / ifjúsági bilbiaóra (ifi) A valásórát a tiszteletesasszony szokta tartani. Ezt is felváltva tartjuk, egyik héten Damoson, másik héten Jákótelkén, a gyermekeket atvisszük, illetve áthozzák vallásórára, közösen vannak.
A káté, ifi az én feladatom. Az idén a két faluból 3 konfirmáló lesz. Ifisek 5-15 között szoktak részt venni az alkalmakon.
Szombat: esti istenitsztelet
Néha szokott lenni játékest is, ahol a fiatalokkal társajátékozunk.
Vasárnap: istentiszteletek / 35-40 szoktunk lenni átlagosan
Nyári időszakban a nők estje és a bibliaóra elmarad, mert sok a munka, mondják…
A nyári időszakban azonban táborok vannak, ahova szoktuk vinni a gyerekeinket, fiataljainkat. A KOEN vakációs bibliahetet is meg szoktuk tartani, a fiatalok segítségével. A tavaly még Hunyadról is hoztak gyerekeket, jó alkalmak ezek.
Májusban a Református Szeretetszolgálat Szeretethíd programjába szoktunk bekapcsolódni a fiatalokkal.
